Az előző bejegyzésem folytatásaként egy olyan megközelítésről írok, mely számomra a legszembetűnőbb az elkövetett cselekmények tekintetében.
A társadalmunk egyik legnagyobb változása, – melyre talán még én magam is emlékezhetek – a rendszerváltás volt. Mondhatjuk, hogy minden megváltozott. Azt azonban nem állíthatjuk, hogy a hirtelen váltás az emberek számára is ily egyértelmű volt. Mindannyian visszaemlékezhetünk valami szép emlékre a múltunkból, melyről miután a jelenkor társadalmi viszonyaihoz hasonlítottuk azt mondhatjuk, hogy régen minden másképp történt. Tény, hogy az emberek másként köszöntek egymásnak az utcán, másként öltözködtek, más témákról beszélgettek és ami legfontosabb, több természetes, emberi értéket is fontosnak tartottak. Számos közösségi színtér alakult informálisan, ahol a természetes és személyes kapcsolat számított a legfontosabbnak (az utca népe a nyári estéken a kapu elé telepített kispadon élte társasági életét).
Ami a múltban értéknek és tisztelendőnek számított, az ma már nem feltétlenül tölt be olyan fontos szerepet egy közösség életében. Egy település utcáin végig vonuló postás, vagy hivatali ügyben házaló köztisztviselő tekintélye és fontossága megkövetelte a közösségtől és az egyéntől az ehhez méltó fogadtatást. Egy jól öltözött férfi, egy csinos nő vagy egy jó megjelenésű idegen nagy tiszteletet váltotta ki az emberekből. Ebben a korban felnőttként élők többsége az új értékeket már nem tudta beilleszteni az általa megszokott értékrendszerbe, így hát rendre maradt a régi felfogás rabja és a régi normák követője.
Nem csodálkozhatunk ezek után azon sem, ha az idős emberek a csinosan felöltözött nőt, vagy a jó megjelenésű férfit, illetve az otthonukban hivatalos ügyben megjelenő „vízóra leolvasót” még ma is feltétlen tisztelettel és megfelelő alázattal fogadják. A nyitottság, a bizalom, a becsület és a tisztesség, még mindig az élbolyban áll értékrendszerükben, ezért az így megjelenő emberek előtt nyitott kapuk állnak.
Ha az idősek világáról beszélünk egy más világra kell gondolnunk, ahol egy pohár vizet kérő embert gondolkodás nélkül beengednek a konyhába és egy pohár víz helyett kettőt adnak csak azért, hogy segíthessenek. Mindeközben nem gondolnak arra, hogy míg a konyhában a segítséget kérő vizet iszik, a másik, a szobából ellopja az értékeket.
Az elkövető és a sértett idős alapvető emberi megnyilvánulások mentén szerepel az elkövetésben, míg azonban az idős sértett mindezt természetesnek tartja addig az elkövető eszköznek tekinti. A sértettek hozzátartozói minden alkalommal figyelmeztetik az idős hozzátartozójukat arra, hogy ne engedje be az elkövetőket és ne legyen jóhiszemű, azonban nem veszik figyelembe, hogy ezzel egy olyan szemléletet erőltetnek a szeretteikre, melynek átszármaztatására egyedül már nem képesek.
Ha azt találgatjuk, hogy a jövő elkövetői mit használnak majd ellenünk, akkor mindenképp gondoljunk a jelenleg legértékesebbnek tartott értékeinkre és környezetünkre, mert lehet, hogy mindezek kifosztásunk eszközeivé válnak.
Az időskorúakkal szemben elkövetett cselekmények megelőzése tekintetében véleményem szerint a közösségi szociális munkának van a legnagyobb szerepe, mely a korosztálynak kialakított közösségi színterekkel, programokkal sikeres integrációt nyújthatnak az idős emberek számára, miközben a múltban élve valósíthatják meg védekezésüket a jelen kor veszélyeivel szemben.
A következő bejegyzésemben az időskorúak családon belüli bántalmazásáról is írok néhány gondolatot.
Hargitai Márta
2012. január 24.
Tibor, kíváncsian várom az időskorúak családon belüli bántalmazásáról szóló gondolataidat.
Én pedig izgatottan várom egy civil szervezet által készített pályázati anyag elbírálását, amelyet a nők elleni erőszak témakörében készítettek bűnmegelőzési ESZA pályázathoz. Ez a téma is kortalan, és bár nők elleni erőszak vonalának említik a projekt-tervet, de önmagában alkalmas a családon belüli bántalmazás eseteire és elsődlegesen a valódi megelőzést szolgálva.
Jelenlegi NFT II-ből sajnos az elsődleges megelőzés kellő súlya hiányzik, s a korábbi TBNS sem foglalkozott igazán jól e témákkal. Totális szemléletbeli ütközés volt az EU és a magyarországi felfogás között, s gyanítom, ezzel még találkozunk majd a jövőben is.
Hargitai Márta
2012. január 24.
A rendőrség érdeme, hogy elsősorban ők foglalkoznak az időskorúak bűnmegelőzési kérdéskörével, tanácsokkal:
http://www.police.hu/megelozes/bunmegelozes/ajanlasok_tan/idosek.html
Ám arról megfeledkeznek talán, hogy éppen az időskorúaknak zömmel nincs internetje, ezért nem jut el hozzájuk az intelemcsomag. Az élő, valódi megoldás pedig hiányzik.
A napokban olvastam, hogy sok ország mellett Magyarország ellen is eljárást kezdeményez az EU, az tyúkok és csirketartás elmaradása miatt. Egy elhatározás folytán majd állatjóléti felügyelők lesznek felelősek azért, hogy az állatok is jól érezzék magukat. Persze, fontos ez is.
Ám azt gondolom, az, hogy az emberek, s e körben az idősek is jól érezzék magukat, mégiscsak előrébb kell, hogy járjon a prioritásokban, ezért szükség lenne olyan szakmák kitalálására, ami e célokat is szolgálhatja. Pld. emberjóléti felügyelőkre.
Kiss Tibor
2012. január 25.
Kedves Márta!
Igen, okosságokat lehet írogatni egy internetes oldalon, azonban épp arról van szó, hogy ez nem tartozik már az időskorúak által használt színterekhez. Épp a közösségi tér hiányzik ahol az információk eljutnak az időskorúakhoz. Ha eltekintünk a helytelenül megfogalmazott szociális munkás megnevezéstől, akár emberjóléti szakembereknek is nevezhetnénk a szociális munkásokat. A közösségekkel folytatott szociális munka széleskörű, amibe vastagon belefér a prevenció. Tudom, hogy ez a többletköltségeken kívül intenzív hozzáállást is megkövetelne az önkormányzatoktól, de mégis kellene egy olyan megoldás, ahol a kisebb településekre is eljut ez a szolgáltatás. A probléma az, hogy ezt nem teszi kötelezővé semmi sem.
Hargitai Márta
2012. február 14.
Kedves Tibor, látom vetted a tréfát az “emberjóléti felügyelőkre”. Tudom, a szociális munka irányába mozdultál, így Te ezzel a szemüveggel is keresed már a lehetőségeket.
Az önkormányzati bűnmegelőzésre már létezik egy Európa Tanács ajánlás is, amelynek mottója szerint a közrend és közbiztonság megteremtése a helyi önkormányzatok feladata, amelyhez a kormányok biztosítják a forrásokat. Tematikus témákban részletezi a helyi önkormányzat teendőit, s ezt már a korábbi TBNS időszakában is ismert volt (legalábbis már részemről is). Eme ET ajánlás 10 pontja a nők és időskorúak elleni erőszak alcímben megfogalmazza a helyi önkormányzatok feladatait. Ám mivel maga az ET ajánlás sincs átültetve, így a 10.pont sem vonatkozik a teendők közé (sajnos).
Ismereteim szerint egy ET ajánlás nemzeti átültetése a kormányok elhatározásán múlik. Az átültetésre vonakozó kezdeményezést és folyamatot sajnos nem sikerült évek óta megtudnom, s talán ebben rejlik az egyik akadály.
No meg abban, hogy országunkban az a gondolkodás dívik, miszerint egy ET ajánlás “csak ajánlás, nem kötelező”, így fittyet hánynak rá. Nem tudva arról, hogy országunk is ET tag, így az ajánlások csupán nevükben ajánlások, de gyakorlati átültetésük nyomós elvárás.
Vajon hol, kiknél, milyen módon kell/lehet kezdeményezni egy ET ajánlás hazai gyakorlati átültetését? Ha tudnánk, tán okosabbak lennénk a jövőt illetően is.
Jelenleg ez az ajánlás, s benne a 10.pontja nem hat sem kis, vagy nagyvárosokban, sem kisebb településeken sem.
Ami működik, az jelenleg a Segélytelefonok eljuttatása különböző felé országszerte, a polgárőrség által.
Azt gondolom, a lehetséges megoldások egyike a REMET-OCBBM “Biztonság partnerségben – partnerség biztonságban” című brosurában található. Ám ennek 5.000 pld-a is terjesztésre vár, a továbblépéshez pedig már oly sokat tettem, és nem sikerült jóformán semmi, így fogalmam nincs, mi lehet a továbblépés módja.